Csillogó gyöngyökként
...
Lelkem tartod
tenyeremben
Lelked tartom
tenyeremben
Belesimuló - lelkem
rebben
Belesimulsz – lelked
rebben
Az ágakon a madarak
tollai libegnek. A galambdúcok körül tojáshéjak – a keltető madarak alól
repedezve – lehullva. Szeretem az ébredő tanyavilágot, a kanyargó, homokos
földutakat, az utak felett összeboruló falombokat, a madarak trillázását. A
felhők vándorútjukat járják, robognak az égi utakon. Közöttük azúrkéken átsejlik
az égi tenger. A földből könnyű dallamként szállnak az illatok. Esik és süt a
nap. Érdekes kapcsolat. Az ég fél szeme sír, másik ragyogóan fénylő. Mélyen
beszívom az eső és a föld illatát. A fű zöld selyemsálként teríti be a határt.
Csillogó gyöngyökként játszik a napfény az esőcseppekkel. A lombok susognak, s
a már elvirágzó fákról sziromzápor hull a földre. Békák csobbannak a tóban, a
nádasba madarak trilláznak. Különleges varázsú a természet. Színes a rét,
virágok tarka kavalkádján igazgyöngyként csillognak az esőcseppek. A pitypang
arany virágai, mint fénylő, sugárzó nap.
A leszálló estében a
fák szinte a csillagokig érnek. Lelkem mélyéig hatolnak az érzések. Fények, -
árnyak, - álmaim álmok, - ízek, - illatok.
Fénylő, csillogó
ezüst holdsugár. Új fények ragyogják be szívemet, de az érzés örök: SZERETLEK!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése