Örök igazságok
Tudod, arra
gondoltam,
az életben vannak
örök igazságok,
amik a felszínen jól
hangzók,
de a mélyen
talán nem is annyira
igazságok,
újra elgondolkodtam a
hűségről,
mint az egyik
legszebb erényről,
hogy mikor van
szükség
őrá, a hűségre,
talán, mikor kiderül
a tévedés,
mert ha én téged
szeretlek,
akkor nincs szükségem
hűségesnek lennem,
mert ha akarnék, se
tudnék
tőled messzire
elmenni,
nem kell semmit se
tennem,
elég egyszerűen csak
szeretni,
nem azért vagyok
Neked,
mert ilyen a
természetem,
a maradásom
szeretetből fakad,
ehhez nem kell
akarat,
az ember sok minden
mellett kitart,
az erényes embernek
kitartó a természete,
kitart mindhalálig a
tévedése mellett,
kezdetben nincs is
szükség a hűségre,
a hűség harc a
hűtlenség ellen,
miért is lenne valaki
hűtlen,
míg hiszi az eszmét,
bízik a saját
kimondott szavában,
az egyedül
üdvözítőnek hitt vallásában,
ehhez még nem kell
hűség,
hűségre akkor van
szükség,
amikor bizonytalan
lesz a biztosnak hitt,
amikor a feje tetejére
áll minden,
s ettől minden olyan
bizonytalan lesz,
később már biztos a
tévedés,
szíve szerint
változtatna az ember,
mikor kiderül,
tévedés volt az
őszintének gondolt szó,
téves volt a hit,
vallásának egyedül
üdvözítő voltában,
ilyenkor fordul a
hűséghez,
azt hiszi, önmagához
hűséges,
mikor kitart a
tévedése mellett,
nem is gondolja,
a felismert
tévedéshez való ragaszkodás
már nem tévedés,
hanem valódi
hazugság,
hazugság kitartani
amellett,
ami már nincs,
a hűség akkor kap
főszerepet,
mikor elfogy a HIT,
a Remény,
és a Szeretet,
amik nélkül hazugság
a maradás,
a rosszul választott
úthoz ragaszkodás,
az ember azt hiszi,
ha törik, ha szakad,
már azon kell
végigmenni,
legyen az göröngyös,
szeretetlen,
csak mert egyszer
tévedésből arra tévedett,
hogy hű maradjon
önmagához,
eggyé válik az úttal,
azzal,
amelyik nem is a
része,
csak kísérője,
pedig, ha utat
cserélne,
levetné, mint a rossz
kabátot,
nem önmagához,
csak a tévesen
választott úthoz lenne hűtlen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése