Tudod arra gondoltam,
napfény nélkül
nem csírázna ki az
élet sem,
nem lenne fű, fa,
virág,
és nem lenne,
ki örülne mindennek …
és talán,
mint a fény az
életnek,
a léleknek a szeretet
olyan,
nélküle szegény
sötétben van,
megdermed, mintha
csak
nem is létezne,
számára
a szeretet fénye
nélkül
élet nincsen…
de ha felragyog a
sugara
az éltető napjának,
a legridegebb lélek
is felenged,
s magából ontja
a szebbnél szebb
virágokat…
virágok,
miknek a gyökerei
a szeretetből
táplálkoznak,
attól növekszenek,
illatoznak,
virulnak, életben
őket az tartja …
akkor már látható
szemmel is:
egyértelművé válik,
hogy a vád hamis,
a lélek igen is
létezik,
életre kel,
megmutatja magát
teljes pompájában,
ha ragyog rá
a meleget adó
fényesség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése