A tavaszban, a
szépben minden szebbé lesz
Tudod, arra
gondoltam,
hogy az ember a
megújulásnak,
csak a tavasz
érkeztével ujjong
mint a rég látott
kedvessel a találkozásnak,
az ünneplésé a
megérkezés első pillanatai,
a tavasz is
természetessé válik,
mint ahogyan a régen
látottból lesz
a minden pillanatban
látott,
ha tudatosan az ember
nem is ünnepli,
de messziről meglátni
rajta,
hogy megszűnt a
hiánya,
meghalt, ami nem
volt,
végre itt van a várva
várt,
ha többé nem is
gondol rá,
de kívül is belül is
kitavaszodik,
ő is azzá válik,
szinte kivirágzik,
színesebb lesz,
többet mosolyog
a kedves vendégtől az
ember,
annak, aki addig
fázott,
a melegtől a
hangulata vidámabb lesz ,
ha nem is mindig
májusfával,
de azért tavasszal
minden pillanatban
ünnepel,
jobban érzi a
szeretet,
ha bántják, hamarabb
megbocsát,
tavasszal szebbek,
talán jobbak is az
emberek,
a szépben minden
szebbé lesz,
mint ahogy a
szegénység,
a hiány sem visít
mindig úgy,
mint amikor
megérkezik,
idővel ő is nyugalmi
állapotba kerül,
nem egyformán véreznek
a sebei,
de azért, amelyik nem
gyógyul be,
ha észrevétlen is,
de állandóan
szivárog,
az ember tavasszal,
és a hideg télen is
nevet,
de más az a nevetés,
jó időben vidámabb a
jókedv,
akit a hiány
fogyaszt,
ő is teszi, amit
tennie kell,
jön, megy, beszélget,
mosolyog, még örülni
is tud,
de minden
pillanatban,
minden mosolyban,
minden munkában,
és minden pihenésben
benne van, ha tudatlanul
is,
a hiány okozta a
szegénység.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése