Tavasz a természetben
A tóparti, patakparti
füzek apró leveleket bontanak, barkáik kivirágoznak.
Zöldell a fű
körbe-körbe. A bokrok is friss hajtásokat hoznak
Zsonganak a bogarak,
zümmög az élet a ragyogó napfényben.
Csivitelnek a
madarak, a víz felett szárnyalnak az azúr ég alatt, vidáman dalolva.
A hullámok játékosan
incselkednek egymással, a szél vidáman oson a lombok között.
A víztükör felett
szitakötők hintáznak, a vizek vidáman csacsognak, csilingelnek.
A sűrű sás és nádas
felől nyüzsgő élet zsong. Tücsökzene, békaszerenád messzire zengedez.
A fák vidáman
nyújtózkodnak a Nap felé, sugaraiban fürdetik ágaikat.
A réteken, a
kertekben a fű között a pitypang apró sárga kis csillagokként élénken virít.
Álmodozásaiból ébred
az egész világ. Nevet a ragyogó Nap, sugaraival simogat.
Fényt ad az eddig
sötét zugokba, feltárva a mély titkokat.
Az égbolt egy vidáman
nevető kék szem. Olykor tavaszi eső öntözi a friss füvet. Vidáman nevetve fut
le a faágakon, gyöngyszemekként gurulva, lepottyanva az alatta lévő ágacskákra.
Galambok turbékolnak,
évődnek párjukkal, majd csoportosan felröppenve ragyogtatják tollaikon a
napsugarakat.
Kandúrok verekednek
szerelmükért.
Ha kissé hűvösek is,
de csodaszépek az esték. A Hold ezüstösen fénylik az égi kertben,
Udvarában apró kis
csillagok sziporkáznak.
Puha szárnyával
ringat el bennünket a nyugalmat adó,- csendes, békés álom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése