Fűzek
Tavasszal barkaágak
pattannak
A fűzfák karcsúan
hajladoznak
Ágad ezrei remegnek,
zizegnek a levelek
Friss hajtások
fürtökben a vízbe lógnak
A csónakon evezők
ágaik között bujkálnak
Horgászók fűzágak
alatt méláznak
A víztükör képedet
duplán rezegteti
Nyáron zöldellnek,
ősszel sárgállnak
Virul a gólyahír
lehajló sátra alatt
Árnyat adva a fáradt
vándornak
Csendesen sírva,
zizegve a téli fagyban
Álmukat alusszák a
zúzmara alatt
Dús, földig hajló
ágaival védik a
gonosztól a
szerelmeseket és az
Üldözötteknek ad bús
menedéket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése