Bolyongunk ...
Vénül a szívünk
Elszállnak az éltető
remények
Figyeljük
rendszertelen ritmusunkat
Kusza érzések, fájó
emlékek, elhomályosuló fények
Már csak árnyak
kísérnek
Utunkat bolyongva
járjuk
Míg víg a Nap, ahogy
ragyogva kél a keleti égen,
de már meleget nekünk
nem ad, ha olykor meg is simogat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése