Április - Tavaszillat
Áprilisi sugarak
A messzi végtelenből ránk hajol a távoli azúrkék
égbolt.
A csendesen kelő Nap fénye beragyogja a horizontot.
Az összefonódott ágak között játszva csillámlik át a
fény.
A fű, a bokrok és az ébredő virágok nedves harmattól
csillognak.
Szellő szárnyal, táncolnak a sugarak, libegnek a táj
felett.
A Föld átható, tavaszi illata részegítően lengedez a
levegőben.
*
Bolondos, ravasz
nappal kezdődik a hónap. Fodrozódó felhők a horizonton. Zöld-aranybársony fű,
kipattant rügyek, szirmot bontó virágok a tavaszban. Korán ébredők, hűvösek a
reggelek, didergő az ébredés, de a pironkodó, szivárványszínekbe öltözött napsugár tűzben ég, gyorsan felszárítja a
harmatot és enyhet nyújt. Ragyogó fénysugár melengeti lelkünket, szívünket, a
természetet, feledtetve velünk a telet. Igazán nagy festőművész a tavasz.
Minden színt újra fest, átfest. Hamvas ibolya, tavaszi virágok ezernyi színben,
szirmot bontanak a virágzó fák, bokrok. Aranyeső fényszikráit szórja, mint
apró, pici aranyló pillangók. Csupa szín, ragyogás a természet. A patakok vize
vígan csörgedez, fut az erdőn, a virágzó réten át. Víg szellő játszadozik a
lombok, a virágok között. Kikelettől ittas madarak zengik dalaikat, ébresztik a
hajnalokat. Rigók fütyülnek, pacsirták zengedeznek. Keltetik pici fiókáikat.
Lenge szellő, vagy vad szél szalad a tájon. Bolondos esőcseppek szállnak a szél
szárnyán, szomjat olt a vetés, minden egyes fűszál. Kövérít, gazdagít az éltető
víz vetést, fákat, gyümölcsöket, virágokat. A tócsákban gyönyörködik magában a
napsugár, az égbolt azúrkékje világlik vissza tükrében. Tündérdal minden egyes
pillanat, az égbolt azúrkék ablakából, fényhíddal összekötve a Föld és a
Végtelen.
Bíbor-arany a
naplemente. A Holdsugár ezüstösen, vagy tüzesen világít.
Április! Köszöntünk
április, fecskecsicsergős április! Szárnyaló hárfadallamokban – bontsd ki a
természetet!
*
Záporoznak a
napsugarak
A vizek
visszatükrözik a fényt
Szemünk öleli a
messzeséget
Tavasz illatát hozza
a szél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése