Az élet egy kis
virágka
Tudod, arra
gondoltam,
az élet olyan
lehetett valaha,
mint egy szépséges
kicsiny kis virágka
kéklő hegy lábánál, a
tó partján,
tó partján, minek a
vize selymes,
mint a tükör, olyan a
teteje,
színe valószínűtlenül
kék,
kis virág, a kék
hegylábánál,
a selymes vizű tó
partján,
gyönyörűn vöröslő
naplemenetekor,
tetszett így az
embernek,
csak kevesellte,
s elkezdte
komfortossá tenni,
szegény kis életet
körülépíteni,
hatalmas kőfalakkal
körülvenni,
kórházakat, temetőket
is épített,
benne sírokat,
ahol az ember
csendesen sírogat,
siratja az életet,
amit nem talál sehol,
az életet, ami megvan
valahol,
de a kőfalakat nem
lehet lebontani,
azoktól nem lehet
meglátni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése