A bűnbánat

A bűnbánat

Tudod arra gondoltam,
hogy minden nap, és minden pillanat
az újra kezdésre alkalmas volna,
ha nem cipelne az ember terheket,
amit magában nem önszántából tart,
de amik belé kapaszkodnak, azok
a rejtegetni való feloldozatlan titkok,
amik az újrakezdést,
a tiszta lappal indulást nem engedik...
azt gondolná a gazda,
hogy már rég a múlt szemete,
gondolni rá kár is,
de az a szemét nem engedi szabadulni,
hogy egyszer előkerül a rejtekéről
az ember álmában is fél attól:
meg nem történtté tenni lehetetlen
a bűnt, ami tán
másnak okozott
mérhetetlen szenvedést...
az elkövetőt talán szabadon
soha nem engedné,
ha meg nem bánná,
míg az okozott kín
nagy fájdalmat okozva
a fejére nem száll vissza...
talán a bűnbánat egyedül,
amelyik belülről a bűnt
eltünteti nyomtalan,
nem csak eltakarja felületesen,
a bűnbánat,
ami szabaddá teszi az embert:
talán akkor lehet újra
ártatlanul
indulni tiszta lappal.

2014. április 25.