Az apró örömök ...

Az apró örömök ...

Remény-tavasz

Remény-tavasz

Bontsd ki szárnyaidat

Simogass aranyló színeiddel

Emelj fel, ne hagyj el,

Töröld le fájó könnyeimet

Ringass el álmaimban

Kibomló remény-tavaszom

Bölcseletek ...

Bölcseletek ...

Pokol ...

Pokol ...

Tudod arra gondoltam,
nem hiszik az ördögöt sokan,
legnagyobb vesztükre,
azért aztán kerülnek bajba könnyen,
mosolyogják csak az őket
a veszélyre figyelmeztetőket,
talán, mert nem elég felkészültek,
nincsen meg vele szemben
az ellenálló képességük,
azért aztán
az ajtójukat nyitva hagyják,
ahol az ördög az otthonukba
könnyedén besétál:
ők a hiszékenyek, a lusták, a gyávák,
a hitetlenek, vagy a nagyon éhesek...
s ha már egyszer az ördög megtelepedett,
az ember vele szemben szinte esélytelen,
hiszen ott van tőle karnyújtásnyira,
csábításának kitéve minden pillanatban...
mást nem tehet, minthogy a saját lelkét óvja,
és megpróbáljon vele, és mégis élni nélküle,
mert, ha egyszer nemtörődésében,
figyelmetlenségében
a lelke ajtaját is nyitva felejti,
ha az ördögöt oda is beengedi,
többé nem menekül,
maga is a pokol lakójává válik.

2014. április 27.

A bűnbánat

A bűnbánat

Tudod arra gondoltam,
hogy minden nap, és minden pillanat
az újra kezdésre alkalmas volna,
ha nem cipelne az ember terheket,
amit magában nem önszántából tart,
de amik belé kapaszkodnak, azok
a rejtegetni való feloldozatlan titkok,
amik az újrakezdést,
a tiszta lappal indulást nem engedik...
azt gondolná a gazda,
hogy már rég a múlt szemete,
gondolni rá kár is,
de az a szemét nem engedi szabadulni,
hogy egyszer előkerül a rejtekéről
az ember álmában is fél attól:
meg nem történtté tenni lehetetlen
a bűnt, ami tán
másnak okozott
mérhetetlen szenvedést...
az elkövetőt talán szabadon
soha nem engedné,
ha meg nem bánná,
míg az okozott kín
nagy fájdalmat okozva
a fejére nem száll vissza...
talán a bűnbánat egyedül,
amelyik belülről a bűnt
eltünteti nyomtalan,
nem csak eltakarja felületesen,
a bűnbánat,
ami szabaddá teszi az embert:
talán akkor lehet újra
ártatlanul
indulni tiszta lappal.

2014. április 25.

A Gerje

A Gerje

Csobog, csacsog a Gerje patak

A part mentén zeng a tücsökszerenád

Az égi óceánon kigyúl milliónyi csillag

A víztükörben fürdik a holdvilág.

Tavaszi érintés

TAVASZI ÉRINTÉS

http://www.youtube.com/watch?v=WmqMH0LtUfg

A délutáni nap a nyitott ablakon tűzött be. Fénye finoman melegített, simogatott, mintha egy égő fáklya lenne.

A fák ágain keresztül táncoltak a fények, zizegésük olyan volt, mint egy lágy zene.

A lemenő nap vörösen izzó gömbként színesítette be a horizontot. A leszálló este már langyos. Friss, tavaszias – fák és fű illata lebegett az ablakon, és a hűs fuvallat apró csillagok sokaságát – fényszikráit szórta a földre.

Az éjszaka sejtelmes árnyékként borított be mindent.

A kósza szellő meg-meglebbentette a függöny fodrait.

Lassan megjelent a Hold, gömbölyded, ezüstös fényével, - ráült a háztetőre, - világítva kukucskált a tető pereméről az ablakon át.

Magányomban – szomorú szemeim könnyfátylán át figyeltem szelíd huncutságát.

Szerelmes álmodozásomban hallgattam az éjszakai neszeket.

Emlékeimben parázsló – fénylő szemeid jelentek meg, melyeket talán a holdsugár igézete vetített elém.

Figyelted már az éjben susogó sejtelmes hangokat? Persze – emlékszel?

A fákon fészkelő madarak éjszakai neszét? – csivitelő hangocskáikat? – mintha álmukban mesélnének. A Hold is – mintha szelíden mosolyogna rajtuk.

Tejszínfényű ragyogásával szívem összeolvadt, majd az égen, a tető fölött továbbvonult, míg az éjben szemem elől elnyelte a horizont.

Lelkem beitta az édes illatokat, szívembe a bánat, - a szomorúság pihent meg és karcosan marta be hiányodat.

Wass Albert - A lelket ...

Wass Albert

A lelket ...

 

A szeretet az élet legszebb csodája

A szeretet az élet legszebb csodája

Tudod arra gondoltam,
hogy a részigazságok csak,
amik gyakran változnak,
a legfőbb igazság
az cáfolhatatlan és szilárd,
az, hogy az élet különös csoda,
hogy nélküle semmi nem lenne,
azon nem változtat az se,
ha az ember időnként
sötét szakadékba botorkál...
az út lehet hepehupás,
pokolba kívánt gyakran,
de attól a tény tény marad,
hogy a legcsodálatosabb ajándék
az élet egyértelműen,
nézve bárhonnan,
az az igazság igazság marad...
és olyan a szeretet is,
az ember sokszor kárhoztatja,
az általa keletkezett fájdalmat
elviselni nehezen bírja,
a kerék egyszer fent,
máskor meg mélyen van,
a vélemény róla változik könnyen,
de tartson az úton bárhol, a főigazság,
hogy a szeretet az élet legszebb csodája,
hogy nélküle a legfőbb csoda is értelmetlen,
az megcáfolhatatlan.

2014. április 24.

Gyűrűs tánc ...

Gyűrűs tánc ...

Azúrkék mosolyú az égbolt

A virágok felett pillangók libegnek

Csobbanó halak az ezüst patakban

A víztükrön a szellő gyűrűs táncot lejt

Illatozó orgonák álmunkat ringatják

Csillagok fénylenek az égbolt óceánján

Esőcseppek

Esőcseppek

Kristályfüggönyként zúdul az égből az eső.

A tópart a felhős éggel összefolyva a messzeségben, a végtelenbe veszik.

Mint drágakövek csillámlanak a vízen, az újra kibúvó napsugarak.

Tündérország – szívem boldogsága.

Olyan, mint egy friss fénykristály.

A villódzó csoda felett a tavasz hangja és illatárja lebeg.

Zsibong, ragyog a milliónyi esőcsepp.

A tó most az én lelkem tükre.

Mikor az égből a tiszta sugár fátyolként zuhog,

a csillagok milliói gyönyörködnek a víztükörben.

A szellő hullámzó fodrokat vet a tóra.

Hunyorgó fények és eső – lelkem háborgó tengere.

Sápadó nappal, kigyúló mécsesek, lassan kelő Hold,

s az esti csillagfürdő a tó vizében.

Itt ülök most is, és te csak távolból gondolsz reám.

Szívemben feljajduló fájdalmas hiány.

A szeretet gondolata

A szeretet gondolata

http://youtu.be/c6_LOpV7kUM

Tudod arra gondoltam,
hogy a gondolat hasonló a madárra:
az egyik pillanatban arra száll,
a másikban huss, tovarepül,
oly természetes az,
hogy az ember sokszor rá se figyel,
a madarak jönnek, mennek csak,
de, ha valaki magában helyet ad,
akkor a gondolat hamar fészket csinál,
ahol ő megtelepszik.
ott egy idő után népes család csiripel...
azért aztán nem mindegy egyáltalán,
hogy az ember mit enged magába,
milyen gondolatnak lesz otthont adó odúja,
mert van olyan, amelyik gyilkos,
csőrével az ember húsát tépkedi,
az életét megkeseríti, és van gondolat énekes,
korán reggel mosolyt varázsol az arcra,
ráadásul életben magát (mily kedves)
a kártevők kicsipegetésével tartja:
a leginkább ilyen hasznos madár
mind közül, a szeretet gondolata,
ahol ő megtelepszik, ott a kert kivirágzik.

http://youtu.be/P0tIAQJ_9EY

 2014. április 23.

Dudorászó szellő

Dudorászó szellő

Erdő, rét pirkadatra ébred

Hadd süssön rá végre napnak várt fénye

Lomha bárányfelhők úszkálnak tova

Vadvirágon darazsak donganak

Napfényes mező felett pacsirta zengedez

Dudorászó szellővel versenyre lengedez

Zöld élénk levelek sátra felett

Tavaszi héricsek aranyszirma integet

Tiszánál

Tiszánál

Ülök csendesen.  Nézem a folyót, a sűrű fák zöld lombjait. A Napfény átragyog, fények csillognak a duzzadt habokon. Hullámok játszanak a lenge szélben, haragos színt vet a víz színére, pedig olyan békés a táj. Kristályszemekként ragyognak a Nap csillámok. A part mentén végig csónakok ringanak kikötve, közöttük hallani a furulyázó szél hangját. Tudod, a víz mellett mindig erősebb a szél - talán pontosan a víz teszi. Hűvösebb is a levegő. A fák alatt árnyak úsznak. Ez a szépség , a táj szépsége mindig megbabonáz. A valóság ez: a levelek zöld fénylő tükre, ahogy a vízben az árnyak ringanak. Szárnyaló madarak víg dala zeng. Rád gondolok - szeretném, ha velem lennél és Te is együtt látnád velem ezeket a csodákat. Vagy csak nekem csodák ezek? Felnézek az égboltra: felhőket kerget a szél. Lombok között a sugárszálak átszúrják a végtelen teret. A sok szomorúfűz rázza füzér ágait, ahogy a víz felett hajladozik, ringatózik a szélben. A parton már magas, dús a zöld fűtakaró. Sejtelmesek az árnyak - táncolnak a bokrok, a fák között. Csodálatos a víz illata

Előttem az aranyfényekben a szemed mosolyát látom. Keresem a szavakat, szomjazik a lelkem, hűvösen úszik előttem arcod.

Nagyon fáj a hiányod

Húsvét

Húsvét 

http://youtu.be/WsDpos_Vg7o

Tudod arra gondoltam,

az ember hiába keresi a békét kívül,

ott sosincs béke, ahol ember él,

mondják,

a békét belül kell megtalálni,

de hogy az ember észrevegye,

ahhoz kell a kívülről beszüremlő fény,

anélkül belül csak üres, sűrű a sötét,

a belső béke,

a belső boldogság titka talán,

hogy kívülről legyen rendben a világgal,

a világgal való rend

a világhoz való szeretetkapcsolat

eszköz a belső megnyugváshoz,

ahhoz, hogy ne sértetten

a gyűlölet elől bezárkózva,

sötétben keresse valaki a belső békét,

ahhoz szeretni kell a világot,

nem pedig a szeretetre várni,

és hogy szeretni lehessen,

figyelni kell, és megérteni,

mint egy kétségbeesett gyermeket,

megérteni csak szeretve lehet,

talán a Húsvét békéje

az ember egyetlen lehetősége,

Aki megtalálta

a kívülről jövő gyűlöletben is

a belső békéjét,

Aki az életét adta a szeretetért,

Aki meghalt a keresztfán, mint ember,

Istenként támadt fel,

talán, ha a halandó a szeretetben

megleli a belső békéjét,

akkor támad fel benne az örök,

a bűneitől megváltó Isten.

… április 2 …

Áldott ünnepet!

http://www.youtube.com/watch?v=TSU6CM6pVa4  

Áldott, kegyelemteljes 

Húsvéti ünnepet kívánunk! 

Valódi ünnep

Valódi ünnep

Tudod arra gondoltam,

valahol a lelke mélyén az ember érzi,

hogy a teljességhez hiányzik valami,

hogy a hétköznapok sokaságában

szükség van az ünnepnapokra,

pedig azt előtte már valaki kitalálta,

talán az ünnepcsinálás

a földi utánzata az éginek csupán,

amikor a lélek önfeledten ünnepel

nem készül hosszan rá az ember,

ajándékával váratlanul lepi meg,

maga az ünnep az ajándék,

nagy akarattal,

földi eszközökkel utánozhatatlan,

lemásolhatatlan,

pedig nem hivalkodó,

és nem magamutogató,

energia sem kell hozzá sok,

az ünnep egyszer csak megtörténik,

az életet nem egy napra,

egy életre megváltoztatja,

hiába is próbálkozik utánzással,

az ember valódi sikert nem ér el

semmiféle pompával,

a valódi ünnep, mint a költészet,

amelyik belülről indul el,

mondanivalóját nem az ész,

hanem a lélek diktálja,

az ember soha se fárad el abba,

pedig ünnepel minden nap,

ha a világra az ünnep

a szeretet erejével érkezik.

… április 5.

Az éj ...

Az éj ...

Csendes az éjszaka. Előoson a Hold, - a felhők között gurul ki ezüstösen. 

Csillagok sziporkáznak az égi óceánban. 

Elsimulnak a kusza dallamok, a Föld felett angyalok virrasztanak. 

Bűvös, sejtelmes árnyak terülnek fölénk.

Jézus óvja szíveinket.   

Az álmok bűvkörében vagyunk a mindent elnyelő éjben, míg a hajnal pírja felragyog.

Akkor is érdemes élni ...

Akkor is érdemes élni ...

Az élet egy kis virágka

Az élet egy kis virágka

Tudod, arra gondoltam,

az élet olyan lehetett valaha,

mint egy szépséges kicsiny kis virágka

kéklő hegy lábánál, a tó partján,

tó partján, minek a vize selymes,

mint a tükör, olyan a teteje,

színe valószínűtlenül kék,

kis virág, a kék hegylábánál,

a selymes vizű tó partján,

gyönyörűn vöröslő naplemenetekor,

tetszett így az embernek,

csak kevesellte,

s elkezdte komfortossá tenni,

szegény kis életet körülépíteni,

hatalmas kőfalakkal körülvenni,

kórházakat, temetőket is épített,

benne sírokat,

ahol az ember csendesen sírogat,

siratja az életet,

amit nem talál sehol,

az életet, ami megvan valahol,

de a kőfalakat nem lehet lebontani,

azoktól nem lehet meglátni.

Wass Albert - Az élet ...

Wass Albert

Az élet ...

Az élet egy könyv

az élet egy könyv

Tudod, arra gondoltam,

az élet olyan, mint egy könyv,

amit a születés pillanatában

az ember ajándékba kap,

a könyv gyönyörű, öröm kézbe venni,

jó megsimogatni, új illata a finom tejé,

látványa sok jóval biztató,

de ha kinyílna, láthatóvá válna,

nincs benne más,

csak hófehér üres lap,

mint az újonnan esett szűztiszta hó,

s az elején a cím,

"Az életem",

minden egyes napra külön oldal,

amik, ahogy a percek múlnak,

úgy telítődnek,

először kuszán, mint ki járni tanul,

majd szépen rajzolva a betűket,

az írás egyre gyakorlottabb,

lesz, ahol oldalak maradnak ki,

máskor az egy oldal kevés is,

lesz, amire ránézni is förtelem,

szívesen kiradírozná az ember,

de utólag kitörölni semmit nem lehet,

ami volt, az megtörtént,

semmissé tenni nem lehet,

de lehet új lapon a régit fölülírni,

a könyv hangulata megváltozik,

a folytonos háború békére változik,

mintha a napos oldalról

egy másik élet írná,

az olvasó nem érti, mi történhetett,

a kusza, összevissza oldalak után

újra szépen rajzoltak a betűk,

a többi csak előzmény,

az egésznek ez lesz a lényege,

már kívülről a könyv nem fényes,

rojtos is, kopott is, megviselt is,

ráférne a könyvtestre egy új kötés,

a piszoktól fürdetéssel szabadulni nem lehet,

az már a külsőbe végleg beleégett,

de belül,

ahol a könyvnek a lelke van,

ott a fürdő csodát tehet,

többé nyoma se látszik a réginek,

az oldalak újra lehetnek tiszták

és fényesek,

szegény borító szép már sose lesz,

de az új lapok teleírva

még lehetnek sokkal szebbek,

sokkal értékesebbek,

mint azok az első üresek.

… október 12.