Szorongás
Könnyeid öntözik
arcodat, melyen barázdákat szántottak az évek
Reménytelenség,
kérdések sokasága benned, árnyak közt visszhangozva.
Vigasztalanok a
napok, fájdalmak tesznek kedvetlenné.
Bámulsz a végtelenbe,
sodródsz a könnyező felhőkkel.
Már végleg
összecsukod szárnyaidat. A bánat és árnyék van veled.
Csak zuhansz ... és
zuhansz a végtelenben ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése