Futnak a percek
Szívem nyugtalanul
verdes
Kék szememben olykor
könnyek
Az esték fáradtan
érnek el
Az éjszakák
zaklatottan telnek
Álmaim is nagyon
felszínesek
Álarcok nélkül éltem
életem
Űr sosem tátong
lelkemben
Dallamok szárnyaltak
szívemben
Mozdulatok,
pillanatok utamon,
Mégis mindig
hiányzott valami
Ha újra kezdhetném
kis életem,
Ugyanígy élném
kedvesem
Szüleim egyszerű
emberek voltak
Szeretetre, szépre,
emberségre tanítottak
Az örökkévalóságból
vigyázzák utamat
Míg én fényben,
árnyban ballagok tovább
Fejünk felett
sodródnak a felhők
Futnak a percek,
szállnak a pillanatok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése