testünkért ...

A testünkért ...

Tudod arra gondoltam,
hogy az ember a testéért,
hogy érezze jól magát,
megtesz sok mindent,
fáradságot sem kímél,
minden lehetségest megad neki,
ne kelljen nélkülözni,
teszi ezt tehetségétől,
lehetőségétől függőn,
életének tán legfontosabb célja,
a testet kipárnázni minden földi jóval ...
közben pedig a nehéz küzdelemben
elfelejtkezik a lényegről, a lélekről,
ami pedig a jó közérzetért
az elsőrendű felelős,
az ember pocsékul érzi magát
rogyadozó lélekkel,
hogy jól legyen,
ahhoz az kell talán,
hogy a szeretet törvényének
ne tegyen keresztbe,
hogy a tetteit megbánni ne kelljen...
aki a testét szereti, akinek fontos,
hogy jól érezze magát a világban,
annak érdemes a lélekre vigyázni,
talán, mert a láthatatlan lélek érzékeny,
talán, mert a láthatatlan lélekben
sok a nem látható idegvégződés,
s ha az ember rosszat követ el más ellen,
valójában maga ellen cselekszi,
mert rögtön reagálnak
azok az érzékeny idegvégződések:
persze ezeket ki lehet ölni,
de akkor aztán csak a kirakat marad:
mint az ideg nélkül a fog,
mint a lélek nélküli báb...
az élet nem könnyű,
sokszor az ember kényszerül
a lélek számára
megengedhetetlen dologra,
s máris felborul az egyensúly,
a test hiába emelkedne,
ha a nehéz lélek húzza le...
talán az ember a világban
csak akkor érezheti magát jól,
ha a test csak annyit tesz mindig,
amennyit a lelke örömmel elbír,
mégha a test úgy is érzi néha,
hogy belehal abba,
ha a kedvére teszi a dolgait.

2013. október 10.