Egy virágot megszeretni
Tudod arra gondoltam,
amikor valaki a sok közül egy virágot
megszeret mindegyiknél jobban,
az azt jelenti, hogy szereti a színét,
az illatát, szereti olyannak, amilyen,
s aki a rózsa tövisét nem szereti,
aki csak a virágjáért kedveli,
annak a szívéhez egy másik,
egy elképzelt virág áll:
az egészhez a tövis is hozzá tartozik,
amelyik nem szúr, az már egy másik virág...
az ember a másikat kívülről befelé haladva,
szinte egyenként, lépésről lépésre szereti meg,
megszereti a külsejét, az illatát, a gondolatát,
és nem utolsó sorban a lelkét,
aki nem az egészet szereti, az nem is azt szereti,
az csak hasonló arra, ami igazán kedves neki...
persze a rózsát önmagáért megkedvelni
sokkal egyszerűbb, mint az embert,
mert az ember rejtőzködik,
a tájékozódást megzavarja,
s ha távol van, egy illat nem rá,
hanem emlékeztet
egy megvásárolható kölnire,
amit lehet szeretni,
de szorosan nem tartozik
ahhoz a másikhoz, illat,
amit pénzért bárki megvásárolhat...
pedig az emberhez
a tiszta illata hozzá tartozik,
s aki azt nem szereti, az őt se szereti,
az is olyan, amiről rá lehet ismerni,
egy és összetéveszthetetlen
annak, aki szereti:
mint ahogy szereti az igaz,
hamisítatlan szavát,
az őszinte gondolatát, és a különleges,
csak hozzá tartozó mezítelen lelkét:
szereti még a hibáját is,
ha a sok közül hiányzik,
akkor az a szeretet hamis.
amikor valaki a sok közül egy virágot
megszeret mindegyiknél jobban,
az azt jelenti, hogy szereti a színét,
az illatát, szereti olyannak, amilyen,
s aki a rózsa tövisét nem szereti,
aki csak a virágjáért kedveli,
annak a szívéhez egy másik,
egy elképzelt virág áll:
az egészhez a tövis is hozzá tartozik,
amelyik nem szúr, az már egy másik virág...
az ember a másikat kívülről befelé haladva,
szinte egyenként, lépésről lépésre szereti meg,
megszereti a külsejét, az illatát, a gondolatát,
és nem utolsó sorban a lelkét,
aki nem az egészet szereti, az nem is azt szereti,
az csak hasonló arra, ami igazán kedves neki...
persze a rózsát önmagáért megkedvelni
sokkal egyszerűbb, mint az embert,
mert az ember rejtőzködik,
a tájékozódást megzavarja,
s ha távol van, egy illat nem rá,
hanem emlékeztet
egy megvásárolható kölnire,
amit lehet szeretni,
de szorosan nem tartozik
ahhoz a másikhoz, illat,
amit pénzért bárki megvásárolhat...
pedig az emberhez
a tiszta illata hozzá tartozik,
s aki azt nem szereti, az őt se szereti,
az is olyan, amiről rá lehet ismerni,
egy és összetéveszthetetlen
annak, aki szereti:
mint ahogy szereti az igaz,
hamisítatlan szavát,
az őszinte gondolatát, és a különleges,
csak hozzá tartozó mezítelen lelkét:
szereti még a hibáját is,
ha a sok közül hiányzik,
akkor az a szeretet hamis.
2013. október 24.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése