Mint a darab ...

Mint a darab ...

Tudod arra gondoltam,
hogy kinek ilyet, kinek olyat,
de az élet mindenkinek
főszerepet ad,
a saját történetének
a legfontosabb szerepét,
addig, míg fiatal,
de, ha megöregszik,
el is veszi tőle,
akkor is, ha alkalmas lenne,
mert már kitanulta jól, tudja,
hogy a buktatók hol vannak:
érkezik az utánpótlás,
tele lelkesedéssel,
megvalósíthatónak látszó ötletekkel...
a valamikor főszereplő
foglalhat helyet,
de már csak nézőként,
a közönség sorai közt:
nehéz dolog fontos szereplőből
közönséggé vedleni,
mikor, ami a színpadon zajlik,
az a folytatás,
a darab meg nem áll...
a kiöregedett primadonnának
nem könnyű a helyzete,
amikor rá csak legyintenek,
pedig, ha nem is táncolni,
de azért tudna ő még adni...
mint a toronyba zárt lány,
aki a rácsos ablakon át
nézi a keringőt, joggal lehet
a sorsa miatt keseredett,
még gyűlölködő is akár,
de lehet közönség, hálás,
minden kecses lépésnek
boldogan örvendő,
minden botlásnál
együtt érző résztvevő,
aggódó szeretettel figyelő,
hogy a folytatás
jó legyen nélküle is,
mert ha szép a darab,
a nézőnek jó a dolga.

2013. október 3.