2013. november 21., csütörtök

A lélek békéje



 A lélek békéje

Tudod arra gondoltam,
hogy az adni vágyás,
vagy a kapni vágyás kényszere
talán az emberbe
bele van programozva,
és talán tévhit az,
hogy mindenki azt kapja vissza,
amit ad a világ számára,
hogy a jóságot követi a jóság,
s aki csak azért gyakorolja,
mert kapni akar, bízva abban,
hogy majd idővel visszakapja,
és nem valami belső kényszer hatására,
az csalódni fog biztosan…
a jóság önkéntes adomány,
s mert belső kényszer,
fizetség érte semmi nem jár:
amit az ember
nem kap vissza mindjárt,
tán soha se már,
nem tartozik a világ rendjéhez,
hogy, mint ahogy évre év,
jóságra jóság következzen,
nincsen számla,
hogy fizetve legyen...
sok jó ember halt már éhen,
mert olyanokkal találkozott,
kikbe programozva
a kapni vágyás volt:
(szegények,
arról tán nem is tehetnek)…
a jóságnak nincsen bére,
amiből megélni lehetne,
nem is a világ törvénye,
hogy aki ad,
egyszer kapni fog biztosan:
de talán mégis van jutalma,
aki ad, az nem érzi magát
a világ felé adósnak,
egy különleges ajándékot
talán mégiscsak kap,
még ha öregkorára
marad is egyedül,
talán övé lehet jutalmul
az elvehetetlen békéje a lelkének.

2013. október. 13.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése