Mamácskám ne félj ...
Lelkemben élsz,
viszlek magammal
emlékvonatomon.
Szívem lakója vagy az
örökkévalóságban
Sugarad áthatol a
falakon, melenget, simogat.
Nem állíthatja semmi
meg.
Szólok Hozzád az
egyedüllétben.
Sétálsz, halkan
lépdelsz velem ösvényemen,
kísérsz, óvsz, letörlöd
égető könnyeimet.
Szemed fényében
reményt, erőt látok,
mely segíti a
mindennapokat,
a fájdalmakat elviselhetően
élnem.
A szívem egy égő
vörös rózsa, mit most Neked nyújtok át.
Emléked köré fonva
szeretetem – köszöntve születésnapodon.
A szívem ide-oda
verdes, dadogva fogja számat és csendben figyel.
Szívem dallamai Neked
zengnek, szárnyalnak a széllel, a madarakkal.
Suttogva a világnak
szeretetem.
Szemedben csillagok
ragyognak, az enyémben milliónyi könnycsepp.
Fényeid átölelnek,
ringatnak, féltenek, óvnak.
Könnyeim Érted, Neked
hullnak. Szívemben, lelkemben vagy velem
- drága Édesanyám!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése