Vigasz

Vigasz

Tudod arra gondoltam,
hogy az erős megy az úton,
és találkozik a zokogó gyengével,
s ha vigaszt nyújt számára,
az útját elégedettebben folytatja,
azzal a jól eső tudattal,
hogy segített egy elesettet felállni,
mert jónak lenni jó...
pedig talán ő csak abban különbözött,
hogy ereje volt elfojtani a könnyeit,
a büszkesége, ami a gyengesége,
patakzani nem engedte,
koldus volt, de álruhában
a szegény előtt nem létező
gazdagságával hivalkodott...
végül is az ajándékozott ő,
aki a jó érzést viszi magával,
s a gyenge gazdagabb
egy tapasztalattal,
hogy egyedül van,
aki a támogatásra rászorul...
pedig, ha az erős a könnyeit
bátran szabadon engedi,
ha a gyengeségét
nem rejtegeti,
ha a sebeit felfedi,
kiderül hamar,
nem gazdag ő se,
akkor a másik is, a gyenge is,
megkapja a lehetőségét
a segítség nyújtásának,
a könnyek letörlésének,
ami még annál is több jó érzést ad,
mintha kezet neki nyújtanak,
mert segíteni jó,
jobb mint rászorulni csak.

2013. október 4.