Eleinte ...

Eleinte ...

Tudod arra gondoltam,
hogy kezdetben az ember keresgél,
azután egy kisebb kör kialakul,
egy szeretetkör, ahova
a felgyülemlett szeretetét odaadja,
hiszen legkönnyebben
a közelben lévőket lehet szeretni...
de van úgy, hogy azt veszi észrei valaki,
hogy az általa kibocsátott hőt
elnyeli a környezet,
vissza nem sugározza, hogy a meleg,
amit addig érzett, az a belőle jövő:
folyton csak teríti az asztalt,
de enni nem igen kap,
s hogy ő éhezik, senkinek fel nem tűnik,
mintha folyton csak állapotos lenne,
és gyermeket, akiben öröme tellik,
soha sem szülne...
ha az ember ezt érzi, akkor jól teszi,
ha a kört kiszélesíti annyira, hogy találjon olyat,
akit képes szeretni, aki a szeretetét boldogan veszi,
aki a meleget nem csak nyeli, de maga is sugározza,
aki gazdag és közben koldus is...
kell, hogy az ember olyat is szeressen,
aki nem csak fogyasztja az energiáját,
hanem újra tölti, különben idővel megfagy a szíve...
mert szeretetet adni jó,
de ha nem két ember a szülője,
marad csak csonka, szomorú az olyan szeretet,
az olyan embernek az élete.

2013. nov. 10.