Késő már
Hiába kereslek, hiába
szólítlak
Simogatnám kedves
arcodat
Ősz hajad selymesen
érintene,
De már a semmit
érezhetem
Szomorú fények
szememben,
Beleírtalak bús
szívembe,
Angyalként élsz a
lelkemben,
Messze szárnyalsz a
végtelenben
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése