A másság

A másság

Tudod arra gondoltam,
hogy az ember nehezen tűri a másságot,
árnyalatnyi különbséget még elvisel,
de ha valaki tőle alapjaiban különbözik,
azt még képes gyűlölni is...
talán az irigyben az önzőben
még akkor is ellenszenvet ébreszt
a másik adni való képessége,
ha haszonélvezője ő maga,
ha szüksége van rá, mint a falat kenyérre,
csak mert van olyan gazdagsága,
amiből neki nem jutott,
csak mert ő képtelen arra,
amit talán maga is szeretne,
amit a másik megtesz könnyűszerrel,
számára egyenlő a lehetetlennel:
az elfojtott ellenszenv
a gyűlöletté sokasodik,
a másik talán érzi, de nem érti,
míg egyszer fékezhetetlenül tör ki...
az ember talán alapból olyan lehet,
aki csak kapni szeret, önzővé teszi a félelem,
a lét bizonytalansága,
hogy nem tudja mit hoz a holnap.
hogy egyszer nem marad neki semmi sem,
s mert aki szeretetet nem érez,
az csak a saját magányát érzi,
és azt, hogy nem számíthat másra...
a szeretet ébredése kell ahhoz,
hogy magáról,
a félelmeiről, az élet veszélyeiről
megfeledkezve adni tudjon,
és viselje a szeretet szülte másságot,
az általa ébresztett ellenszenvet...
azért, okozhat bármennyi nehézséget,
ha egyszer valaki magáénak tudja,
többé talán el sem engedi,
szerencse, hogy a szeretet
a rosszat könnyen felejti,
és hogy a bántás nyomasztó súlyánál
erősebb az általa okozott mérhetetlen öröm.

2013. okt. 29.