Kitartás

Kitartás

Tudod arra gondoltam,
hogy vannak dolgok olyanok,
amikre az ember vágyik nagyon,
de amit olcsón nem adnak, talán,
mert aminek nincsen ára,
az a különleges örömöt nem adja...
eljutni valahova, ahol ott lehet bárki,
csak a sorban kell lépegetni,
az nem nagy teljesítmény,
se igazi fájdalmat,
se valódi boldogságot nem is az ad,
ahova ez ember tömegesen
érkezik könnyűszerrel...
ha valaki sétálni próbálkozik
házak tetején kifeszített kötélen,
leesik biztosan,
hosszú utat tett meg odáig,
akinek az nem okoz gondot,
sokszor esett nagyot,
de mert volt kitartás benne,
mert idő előtt nem adta fel,
akár a kötélnek táncosa is lehet...
a világ tele van jobbnál jobb dolgokkal,
legtöbbjükért le kell hajolni csak,
de amik magasan vannak,
azokért magasra kell felmenni,
kényelmesen, lentről, elérhetetlenek:
felfelé az út nehézségekkel van teli,
az igazán jó dolgokért meg kell szenvedni:
útközben az ember úgy érezheti,
tán bele még a szíve is megszakad,
de a szív a nehézségektől erősödik csak...
a legmagasabban
talán pont a szeretet van,
hozzá az út sok fájdalmon át vezet,
de ha egyszer az ember ott van nála,
akkor övé lehet az a kincs,
ami a világon a legcsodálatosabb:
sokat kell addig éhezni, szomjazni,
az úton lévő magát néha még el is sírja,
sokszor feladná, visszafordulna,
aki az ő göröngyöktől teli útját járja...
nehezíti,
hogy az ember a célt nem is látja,
talán arra csak a szíve viszi, de megéri:
a legkülönlegesebbet nem adják ingyen,
a kitartás végsőkig a jutalmat meghozza.

2013. nov. 4.