Vigaszt nyújtó szeretet
Tudod arra gondoltam,
hogy a világon vannak
szerencsésebbek,
és sokkal kevésbé
azok,
van, kire a Nap
többet ragyog,
a másikat a felhő
nyomja sokszor,
van, ki az élettől
kap annyi ajándékot,
hogy se szeri, se
száma, talán
ő nem is tudja, az
milyen,
amikor a nap nem
vakít el,
méltán gondolhatja
magát boldognak,
kacaghat szívéből
naphosszat,
irigyei méltán
lehetnek sokan…
de egyszer
lenyugszik minden
nap,
mint ahogy nem örök a
felhő se,
időnként (idővel) az
ember
magára marad hű
társával:
a lélekkel,
de ha a lenyugvó
napsugár
űrt hagy maga után,
ha az ajándék alatt
semmi nincsen,
akkor az ember
hirtelen
magára marad nagyon,
ha a lelkében nincsen
ott
a harmónia, a béke,
ha nincs vele
a vigaszt
oly készségesen
nyújtó szeretet.
2012. május 11.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése