Nem kell félni ...
Tudod arra gondoltam,
ez a világ talán
épült
tökéletes alapokra,
magára a szeretetre,
s a többi rá volt
bízva
az emberre,
aki kényelemből,
talán lustaságból
megelégedett a
látszattal,
azt gondolva, az
mindent pótol,
a tökéletes
látszat mindenre jó…
megvan annak is az
előnye,
ha már nem marad idő
szeretetre,
jobb híján jó a
látszat is,
ha nem lenne, ha
mindig
tanúk nélkül lenne az
ember,
több rúgást kapna a
kutya,
kevesebb simogatást a
gyermek,
s a koldus is koldus
maradna…
pofonoktól kímél a
látszat,
és simogatáshoz
juttat,
s aki ezen a földön
nem régen van,
naivan még el is
hiszi,
csak épp nem érti,
miben különbözik az
otthon
és miben a külvilág,
miért lesz az ember
más…
kinek otthonra jó a
kócos fej,
a hamar csattanó
pofon,
a lélektelen szó,
kívülre a házon
utcai viselkedésbe
bújik...
a hiszékeny hamar
csalódik,
amikor rájön, látszat
szeretetet kapott,
látszatsimogatást, és
nem gondol arra,
hogy nem a valóság,
be a látszat csapta,
abban hitt, nem a
valódi szeretetben…
ha majd egyszer ez az
ingatag leomlik,
talán megmarad
alapnak az a fal,
ami épült
szeretetből, szeretetnek,
akkor majd nem kell
tartani a látszattól,
s nem kell félni az
éjszakai sötétségtől.
2012. május 02.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése