A magány
Valahol azt olvastam,
hogy a magány a tétlen és csapongó lelkekre veszélyes.
Sokszor, sokat írtak
már róla – írtam már én is. Lehetne rajta vitatkozni, érveket sorakoztatni
mellette és ellene. Mert van, amikor a magány építőleg, nyugtatólag hat a
lélekre. A magány körül is olyan titokzatosság van. Magányos – természetesen –
kapcsolatban is lehet bárki, ugyanakkor ha valaki egymagában él, sem feltétlen
magányosan. Valóban beszélhetünk e magányosságról, ha a szívünkben benne él
valaki, aki minden pillanatunkban velünk van, lelkileg mindent megosztunk vele.
A lelki társsal igazán társas viszonyban vagyunk és szeretettel a szívünkben
soha nem vagyunk magányosak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése