Az élet értelme
Tudod arra gondoltam,
hogy az életnek az
értelme,
mint a fény a
szemnek, olyan,
de sajnos, vagy épp
így kell lennie,
a földön örök
világosság nincsen,
ami adná az életnek
a rendíthetetlen
értelmét…
kerül az ember kínzó
sötétségbe,
s hogy ne legyen oly
kilátástalan,
sokszor kell a
kapcsolót megkeresni,
kitapogatni, bármi
áron
a villanyt
felgyújtani…
míg végül a kapcsoló
se segít,
s ha hályog kerül a
szemre,
a látás homályosodni
elkezd,
az élet értelmének a
fénye
egyre haloványabb lesz
…
de talán a
villanykapcsolgatás
értelme csak
mesterséges,
ami mű fényt áraszt,
jobb híján csak,
ami ellen véd,
az az örök sötétség,
nem valódi napfény…
hogy az értelem
ragyogjon magától,
ahhoz, hogy a
világosságot
ne kelljen
előállítani mesterségesen,
nagy szükség van
a léleknek a
kifogyhatatlan lámpására,
életben azt a fényt,
csak aki teremtette,
az tarthatja…
a felébredt szeretet
kapcsolgatás nélkül
is
rendületlenül
világít,
s ha beragyog ablakán
a másiknak,
az ember csukott
szemmel is tudja,
az értelmét az
egésznek
ez a földöntúli
világosság adja.
2012. április 23.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése