Megpillantottalak és
a szemembe estél
Ma már, ha mást nézek
is, Téged látlak
Hogyan is ismertelek
meg! Te emlékszel rá? Csak egy perc, talán csak egy pillanat volt – Amikor nap
mint nap láttalak .. Töprengtem – írjak e Neked .. Az élet maga old meg mindent
.. Amikor nap mint nap jöttek a levelek – amikor nap mint nap volt mire
figyelnem .. Azokat a pillanatokat, - perceket soha nem felejtem el .. Vártam –
vártam azt az időt, amikor megláthatlak .. Először egy-egy szóval kezdődött, -
kéz a kézben .. A szívem őszinte érzéssel volt telve – és egyre jobban
hiányoztak a pillanatok, - a délutánok, - az esték .. Mennyi sok kedves emlék
.. Mennyi sok kedves pillanat .. Milyen sok mondanivalóm lett volna, amit akkor
alig mertem kimondani .. Visszajönnek sokszor ezek az emlékek .. A sok kedves óra .. Nagyon fájtak a
búcsúzások .. Úgy éreztem, Te kellesz, - senki más .. A sok átsírt éjszaka, - a
vágyak, - az álmok .. Milyen boldog voltam és milyen boldogtalan .. Hittem ..
Sok mindenben hittem és sok mindent elhittem .. Mondtál szépeket, - azután
mondtál bántóakat, - és milyen különös lettél, - hogy megváltoztál .. Tudom,
mindig is tudtam, - mást is szeretsz .. Ezt egy szerelmes nő megérzi .. Valaki
betoppant Hozzád – már nem volt elég a simogató kéz, egy pillangószárnyán
repültél el tőlem .. Sokáig hazudtam magamnak, de végre leszálltam a földre, -
hogy már messzire, - nagyon messzire sodort tőlem a szél .. Könnyes szemmel
indulok tovább az utamon .. Talán még van utam .. Még élek az emlékek
elkísérnek ezen az úton ..
„Mert az idő soha meg
nem áll!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése