Csillagok alatt…
Volt egy halk
sóhajtás, s én csendben elindultam.
Árnyban, fényben
éltem –
szívem befelé
vérzett,
szemem könnyfátyolban.
Mindig ragyogó
szemeidet láttam,
melyben a fények
játéka adott erőt
továbblépnem az utamon.
Mindig neked, mindig
veled voltam.
Szívünkben ott
fészkel a szeretet,
az egymáshoz tartozás
érzése.
Lágy dallamokká
lettek ezek az érzések,
melyek örök
melódiaként dalolnak, míg szívünk dobog.
A szemed a régi
nem lehet kedvesem,
hogy ragyogását ne
szeressem
A szemed fénye
ragyogó csillagfény:
szeretni fogom örökké
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése