A képzelet szárnyán ...
Minden este elrepülök
Hozzád a képzelet szárnyán.
Nézem, ahogy
elalszol, - nézem, ahogy hajad homlokodba hullik.
Kezem mozdul , - már
simítanám, de olyan csodálatos látni arcodat…
szomjas vagyok, -
csókodra szomjazom.
Szomjas szám ajkadra
tapasztom, perzselő csókjaid ízét érzem.
Soha ne múljon el ez
az érzés. Kérlek, ne szólj!
Kérlek, ne ébressz
el, mert egy pillanat alatt megtörik ez a varázs
– és szívem a
fájdalomtól sok apró darabra törik össze.
Tudod, - ugye
Szerelmem, hogy ezt Rajtad kívül
már soha senki nem
tudja nekem összerakni.
Nem is akarom, hogy
bárki más összerakja …
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése