Egy esős hajnalon
Hajnal van. Kint
csendben kopog az eső. Hallgatom, ahogy az ereszen folydogál. Álmodtam! Alszol
mellettem. Levegőt sem merek venni, hogy halljam lélegzetedet. Szeretem nézni,
mikor alszol, arcod kisimul, mosolyogsz, mint egy kisgyerek. Szeretem szemedet,
ami most nyugodtan pihen. Talán már évek óta itt fekszel mellettem – nem tudom,
- csak azt tudom, hogy elindultunk egy vágyból kirakott úton. Majd elmúlik a
varázs. De az én tüzem lobog. Ne hagyd Szerelmem kihunyni a tüzet, kérlek, ne
hagyd. Nekem már mindenem vagy, és ha nem leszel nekem, - elmégy tőlem. –
eltűnik a melegem – Téged látlak, - bárhova nézek, mindenhol Te vagy. Földön, -
égen, - esőben, - szélben, - napsütésben. Vágy kelt
bennem Belőled, - és hagytam, hogy teljesen belém vesszen. Kéjes mámor, ami
elemészt, feloldoz, megmérgez, és mégis csodálatos…. Álmodtam! Szeretkeztem
Veled! A Szívem vérzik…. Eszmélek … Illatod elillan, vágyaim testemet kínozzák
és csak a párnámat ölelhetem …
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése