Üveggyöngy ragyogás …
Sziporkázó csillagok
alatt virraszt az éji varázs.
Minden oly távoli.
Szívünkben emlékek.
Szelíd éjszaka öleli
az álmokat, s az álmodókat.
Hűvösen ezüstlik a
Hold, míg alszik a világ.
Zárt kapuk mögött
elmúlt ifjúság az áttetsző éjszakában.
Szemekben árnyak
remegnek, ahogy bekacsint hozzánk a Hold.
Nagy, fekete szemek
figyelnek az álmatlanságban,
Dallamok szárnyalnak:
fájdalmas és szép
melódiák a csendes, homályos éjben.
Fáradt álmok, az álomban
is fájdalmas hangok zengnek
és elnémulnak a
lelkek.
Isten a tenyerébe
tart, vigyázza álmodat,
míg a csillagok és a
Hold is csendben pihenni térnek,
elhozva az üveggyöngy
ragyogású hajnalt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése