2018. július 2., hétfő

Elmentél



Elmentél

Elmentél, de itt maradt
Örök emléked
Lelkembe belepalántázva
Minden érzésem
Csókjaid, érintésed érzése
- fölolvadok benne.
Felkiáltójellé váltam
Az emlékekbe.
A felhők, a fák, a köd -
Nincs tovább ösvényem.
Nincs merre továbblépnem
Szavaim elnémulnak végleg
Rád hagyom érzéseimet
Mi marad magányomnak?
Álom, sötétség, búbánat


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése