2018. július 29., vasárnap

A szeretet kapuján ...



A szeretet kapuján ...

Tudod arra gondoltam,
a gyermek,
kit iskolába küldenek,
ha neki meg is mondják,
a miért lényegével
akkor sincs tisztában, jár,
 mert muszáj,
sokszor bosszankodva,
úgy érzi, játszani jobb is,
hasznosabb is…
van, aki az egészet végig
felesleges időrablásnak gondolja,
nem vágyik a tudásra,
a mozgatója:
minél hamarabb túl lenni rajta,
(később visszasírja)
más pedig szívesen járja,
ha nem is mindig a tudásért,
magáért az iskoláért,
aki látja az értelmét,
az igyekszik jól csinálni,
a távoli cél azt súgja, megéri…
és, mint egy iskola,
az élet is olyan,
még nehezebb talán,
ha a cél ismeretlen,
ha fény rá
a beérkezéskor kerül csak,
az ember nem tudja, nem tudhatja,
mi végre erőlteti valaki,
sokszor tudatlan kiszállna,
idő előtt befejezné,
annyi a gond, a teher,
a sok-sok kínlódás értelmetlen…
más örömmel járja az élet iskoláját,
ő az utat is élvezi magát,
ha nem is egyszerű, de mégis csak út,
sok bánattal, sok örömmel kiszínezve,
gyűjti az élményt, a tapasztalatot,
pedig, hogy mire fogja használni
nem is tudja, de a tudás hatalom:
igyekszik az életet jól csinálni,
talán egyszer célhoz is ér,
s ha a szeretet kapuján belép,
mintha csak véletlen lenne,
de akkor az mégis egyértelmű,
hogy az a nehéz út jutalma,
kezdettől az volt a célja,
amiért az egészet végig járta.

2012. május 15.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése