A fényhez ...
Tudod arra gondoltam,
mint szemnek
a fény a látáshoz,
úgy kell a csend,
hogy tisztán halljuk,
tisztán lássuk a
dolgokat,
a zene, amelyik
komoly,
élvezhető igazán
a néma csendben…
mint ahogy
a fény a látáshoz:
a csend
eszköz a halláshoz,
szükség van
a külső-belső
csendre,
hogy az ember
meghallja azt
a benne lévő, mégis
oly távolinak tűnő
hangot,
amikor nevén szólítja
a valódi énje …
ha egyszer
meghallotta,
vágyik arra a
csöndre,
amelyik
a nagy találkozást
elősegíti…
de ha egyszer természetévé
válik,
az a találkozás
többé nem megy
csodaszámba,
akkor azt a hangot
hallja
a legnagyobb zajban,
belső hallással
tisztán hallható a
zene,
és belső hallással
előtérbe kerül
önmaga,
amit elfojtani,
ha akarna se tudna,
elnyom minden zajt,
meghallja azt a
hangot
a legnagyobb csatában
is,
annyira átjárja,
hogy igaz lényévé
válik.
2012. április 24.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése