Szeretetlen szívvel ...
Tudod arra gondoltam,
az ember kritikus a
világgal,
és elégedetlen
önmagával,
talán teljes joggal,
még a
legtökéletesebb,
hiányt
a legjobb is találhat
magában,
ha nem vakítja el
saját jósága,
ha nem szereti
hibástól a világot,
az összes
gyengeségével együtt,
tökéletlen a jóság,
ha nincsen benne
szeretet…
szeretni nem könnyű
gyarlónak a gyarlót,
de amikor valaki
megszeret egyet,
az egészet megszereti
általa,
mert talán
mindenkiben megvan
a lehetősége az egész
hibájának,
és meg az összes
erényének,
a víz bepiszkolva is
marad víz,
aki azért nem
szereti,
az rosszul ítél,
a piszkot nem
szereti valójában…
s ha valaki ennek
ellenére
egyet megszeret,
az egészet szereti
meg,
egy ember,
mint egy korty víz,
a szeretetet az iránt
érzi,
amelyikhez kerül
közel,
amelyiknek élvezi az
ízét,
de ha megszeret egy
csepp vizet,
akkor szereti az
egészet általában,
s ha egyet nem szeret
meg úgy,
hogy az egészet
szereti általa,
akkor lett légyen
bármilyen jóságos,
szeretetlen szívvel
elégedett
önmagával nem lehet.
2012. április 22.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése