Adj helyette ...
Tudod arra gondoltam,
szokatlan,
értelmetlennek tűnő elvárás:
kővel, ha az embert
megdobják,
dobjon vissza lágy
kenyérrel,
még ha valaki eleget
is tesz ennek,
ennek a nehezen
teljesíthető kérésnek,
legtöbbször akkor is
magamutogatás,
sértő, mintha csak
mondaná:
lám, én különb vagyok
nálad,
falsul sül el az
ilyen kenyérdobálás…
de talán, ha a kő a
gyűlölet,
s a kenyér pedig a
szeretet,
ha nem is mindig
könnyű,
nem is olyan
lehetetlen,
mindenki azt ad,
ami van a
tarsolyában,
s akiében nincsen
szeretet,
azt hogyan is
küldhetne,
aki pedig szerencsés,
gazdag,
és belé már belé
költözött,
sokkal jobb dolga van
annak,
akár még bőkezű is
lehet,
szegény a garasoskodó
vagyonos,
s ha szeretet van,
vele spórolni
lehetetlen,
tapintatos az ő útja,
nem sértő soha…
ha értelmes az ember
a koldust se vágja
orron,
csak mert lehetőség
híján mosdatlan,
csak mert, hogy őt a
szag vágta orrba,
aki teheti, mert van
lehetősége,
s van benne szeretet:
segíti forinttal …
ha megdobnak kővel,
kenyérrel dobj
vissza,
ha megdobnak keserű
gyűlölettel,
adj helyette méz édes
szeretetet,
mert nincs annak a
másiknak,
nincs a testvérnek,
rá éhezik,
és mert arra, mint a
levegőre
van minden élőlénynek
oly nagy szüksége.
2012. május 03.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése