Szavak, ízek, színek
„ZÖLD” illatú szellő
járja át a szobát. Régen használt szavak, ízek, színek, szagok, kifejezések,
érzések, elfelejtett emlékek bukkannak fel. A szívem mélyéről elindul egy
érzés, - nagyon furcsa. Átjárja egész testemet. Teljesen belém marva kúszik,
egyre feljebb – megállíthatatlanul. Meddig? Miért? Szememmel szeretnék Neked
mindent elmondani, - a szavak semmit nem jelentenek – értelmüket vesztik,
hiszen csak szavak. Mély vágyakozásom Utánad – fájó. Kinyújtod kezed, Magadhoz
húzol és forrón – szenvedélyesen csókoljuk egymást. Szívemben fájón lüktet az
„ajtó”, amit kinyitottál, és ezt az ajtót be kellene csukni. Állandóan
lobogásban, izzásban vagyok, - Veled élve a napjaimat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése