2018. július 20., péntek

Az élet ...


Az élet ... 

Tudod arra gondoltam,
olyan szépen hangzik,
és biztos, hogy igaz is,
hogy az életét az ember azzal,
 hogy elindul másik irányba,
megváltoztathatja,
jobbá teheti egyik napról a másikra,
csak egy kanyar,
és a felhő mögül elő bújik a nap…
de az Istenért, mondja meg valaki azt is,
hogyha az csak egy döntés,
pokolból, hogy kerüljön a mennyországba,
miért nem indul abba az irányba?
 talán, mert azt az utat nem ismeri,
vagy mert erején felülinek véli azon elindulni…
s ha egyik napról a másikra
hazugból válik igazmondóvá,
ha tolvajból magáét osztogatóvá,
vajon olyan nagy lesz a boldogsága,
mikor azt látja, nem ő,
neki hazudnak, nem ő vesz el,
mások rabolják őt ki …
nehéz, talán lehetetlen új úton elindulni,
amikor az ember a régit egyszer
veszélyeivel együtt megismerte,
s ott jár már az út derekán...
de talán
valóban megtörténhet a csoda,
hogy megváltozik annyira,
maga sem ismer magára,
de csak ha találkozik
a mindent megváltoztató szeretettel...
a csodát nem a gyenge ember,
a szeretet teszi meg,
az ember az alany csak,
kivel az Isteni dolgok megtörténnek,
nem pedig a megváltó cselekvés.

2012. április 27.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése