2018. július 5., csütörtök

Az élet, mint az óceán ...


Az élet, mint az óceán ... 

 Tudod arra gondoltam,
hogy az élet: mint az óceán,
az ifjú épp csak,
hogy a partot elhagyta,
lebeg az élet vizének
sokszor tükörsima szélén,
a felszínén…
van úgy, hogy a víz tiszta,
egy csöppet se zavaros,
és az, az ifjú is,
s a sok igazságtalanság láttán
megszületik benne az igazságos bíró,
aki ragaszkodik
a szeme előtt lévő tényekhez,
küzd az igazságért messzemenőkig…
 bántó az ítélet néha,
s talán megcáfolhatatlan,
de ahogy az ember
 merül egyre mélyebbre,
ha merül, mert eljutni oda
sok nehézségen,
fájdalmon
keresztül lehet csak,
sokan vissza is fordulnak,
mások el sem indulnak,
könnyebb a vízen lebegni…
de ha oda eljut valaki,
ahol látható
az óceán valódi arca,
akkor búcsút mond
az ítélkező bírónak,
(nem magához,
a bíróhoz lesz hűtlen)
találkozik azzal,
ami a felszín igazságánál
fontosabb sokkal,
az élet mélyén található igazsággal,
a szeretet igazságával,
amelyik nem ítél,
mert amit talál a mélyen,
az soha sem méltó az ítéletre,
de méltó a megértő szeretetre.

2012. április 16

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése