A végső feledés
Tudod arra gondoltam,
hogy maradéktalanul a
bőr is
csak azt a sérülést
jegyzi,
amelyik nem
felszínes,
az hagy nyomott
hosszú életre…
az apró karcolás,
mintha nem is lenne,
feledhető, de ami
mélyen érte,
a mélyebb szöveteket
is érintette,
az megmarad, míg csak
él az ember,
csak
plasztikával tüntethető el…
és talán az ember
emlékében is
csak azok a dolgok
élnek sokáig,
tán a sírig, amik
mélyen,
amelyek a lelkéig
hatoltak a múltban…
amik csak a
gondolatig jutottak,
azok könnyen
feledhetők,
de legyen az öröm,
vagy fájdalom,
megmarad emlékül
végig,
ha a karcolásuk a
lélekig elér…
akiknek nincsenek
emlékeik,
azok talán nem is
éltek,
csak a felszínen,
csak a látszaton,
vagy éltek,
de jobb nem
emlékezniük rá,
mint egy csúnya
forradást
eltüntetni, ezért
aztán
szándékosan küldik
életüknek azt a
részét,
mintha meg se történt
volna
a végső feledés
mélységes homályába.
2012. május 08.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése