Az élet naplója
Tudod arra gondoltam,
hogy van minden
életnek naplója,
még ha nincsen is
vetve papírra…
az egyik ember a
beletekintést
engedi mindenkinek,
szép egyenletes
betűkkel írta,
szégyellni való benne
semmi,
hej, de könnyű annak,
aki barlangjába
zárkózik,
ki a kísértővel nem
találkozik…
míg a másik napló,
hát,
az hagy maga után
sok kívánni valót,
be is zárja,
a fiók mélyére rejti
a gazdája,
megőrizni sok
lakattal próbálja,
de még sincs nyugalma
neki,
hátha egyszer valaki
a lakatot
erőszakkal leveri,
ellopja a súlyos, a
féltett titkot…
pedig az a titok már
a múlté,
el is égethetné, el
is felejthetné,
de mégsem teszi,
a föld mélyére hiába
is temetné,
éjféli órában
visszajárna kísérteni,
csak akkor nyugszik
meg a lélek,
ha rá feloldozást ad
valaki,
a nagy titkot kinek
is tárná fel,
mint a felmentőként
kopogtató
isteni szeretetnek,
aki legtöbbször
érkezik
egy másik emberben,
ő az, aki nem ítél,
és nem botránkozik,
helyette simogat, és
sebet gyógyít.
2012. május 09.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése