2018. július 24., kedd

Emléked őrzöm


Emléked őrzöm

 

Megtanítottál a természet szeretetére.
Szívem álmaivá váltak emlékeimben.
Fürdenek a fák, a virágok, a bokrok a napsütésben.
A fények messze sodródnak a láthatár peremén.
A kezdet és a vég szálai összefonódnak és a kék azúr mélységben alámerülnek.
Különös játékok.
A szerelem tengerében úsztunk, titkon kijelölt ösvényeinken haladtunk tova,
míg Te letértél erről az útról.
Már a csend ölel körül, fájdalmasan szép fényekben, árnyban.
Keresem arcodat, szemedet, de mindhiába.
Szívem sírva dobban. Megtalállak minden hullámban, fában, virágban.
Minden madárdalban, a záporban, a napsütésben.
A tavaszban, a nyárban, az őszben, a téli hópihék táncában – a hidegben.
Emléked őrzöm melegen a lelkemben. – szeretetem hűségében.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése