Végleg hazaérkezni ...

Végleg hazaérkezni ...

https://www.youtube.com/watch?v=U1DX7eyUfv0

 

Tudod arra gondoltam,

úgy zajlik az élet,

ahogy szegényből lesz a gazdag,

gazdag,
aki fokról fokra vagyonosodik,

csak épp az élet folyója fordítva folyik,

a gazdagság csúcspontja a születés,

szép lassan jön az elszegényedés,

az ifjú még tud vele élni,

neki még jut belőle annyi,

hogy akár még dorbézoljon is,

de ahogy az idő múlik,

elvesznek mind a kincsek,

végül az ismeretlen hazába

szegényen,

nincstelenként megy át az ember,

talán jól is van így,

könnyebb itt hagyni a koldusbotot,

mint a királyi palástot,

de még sincs így jól,

nem helyes a kincset mind elveszíteni,

az ismeretlen hazába koldusként menni,

úgy, hogy az élet
már csak veszett fejsze nyele,

talán jobb lenne szebben távozni,

valahova gazdagabban megérkezni,

emelt fejjel mutatva a hozadékát

az ajándékba kapott kincsnek,

ha a rózsa el is hervadt már,

de megmaradt a magja a virágnak,

ami a nyíló rózsánál is nagyobb kincs,

talán így is lehetne,

ha könnyebb szívvel költözne,

ha a régi már nagynak bizonyul

akár egy kisebbe,

a virágmag elfér a zsebbe,

de ragaszkodik ahhoz az ember,

ami az övé volt egyszer,

még ha már sokszor teher is,

ha nehéz is a hátán cipelni,

akkor is hordja,

míg csak le nem szakad róla,

azért nem nyer, mindig csak veszít,

a virágot siratja,

pedig aki a nyíló rózsát tartósítja,

az soha sem jut magjához a virágnak,

nem tud visszalépni az ember,

a gazdagságról önként mondani le,

ha mégis elveszít,

abba mindig belehal egy kicsit,

közben keresztül a könnyein

a virágmagot észre sem veszi,

jobb lenne úgy élni,

megkönnyezni kicsit,

de a sírás után körülnézni, az új otthont
hogyan lehet komfortosabbá tenni,

akár az öregséget még gazdagítani is,

nehezen mond le arról az ember,

ami már az övé volt egyszer,

pedig talán, amit elveszíthet,

az nem is hozzá tartozik,

mint az olyan szerelem,

amit félteni kell,

amelyik könnyen elveszik,

amibe nem érdemes kapaszkodni,

az nem az ő szerelme,

az csupán a tévedése,

hogy a saját otthona melyik,

az kétségtelen,
ha egyszer megérkezik,

ott nincs bizonytalanság, nincs kérdés,

az ember fél,

egyszer elveszíti az életét,

pedig talán az is csak úgy lehet,

hogy nem ez az igazi élete,

ha egyszer valóban otthon lesz

tudni fogja, oda tartozik,

megvan a végső menedéke, az igazi,

amit már nem kell félteni

annak, aki végleg hazaérkezik.

2009. június 09.