A szeretet ...
Tudod arra gondoltam,
az embernek a
legszűkebb,
legszemélyesebb
otthona
saját maga,
de sokszor olyan ez
az otthon,
mint egy hatalmas
lakás,
ami bejárhatatlan,
barátságtalan,
gazdátlan,
ahol nincs egy olyan
helyiség,
ahol a lakó megpihenhetne,
ahová nem ér el a
csatazaj,
a jól célzott
kívülről jövő golyó,
kószálnak az
idegenek,
ajtót, ablakot nyitva
felejtenek,
a bentlakót cudar
huzatnak kitéve,
őket nem lehet
kitessékelni,
bejönnek a legkisebb
résen is,
s mert nincs egy hely
visszavonulni,
megpihenni,
az ember az állandó
harci zajban,
(mint ki a csatatéren
él)
nagyon elfárad,
a sok kívülről jövő
áramlatot
nehéz megfelelően
kezelni,
különbséget tenni
fontos, és a kevésbé
fontos,
valódi és vaktöltény
között,
a kívülről jövő
rendetlenség
az egészet átitatja,
nincs egy külön
szoba,
egy tisztaszoba,
ahová csak a
kiváltságosok léphetnek be,
az embert sokszor
támadja
a külvilág múló,
mégis nyugtalanságot
okozó háborúja,
de jó, ha van egy jól
védett bástya,
ami a lelket veszi
körül,
ahol a szeretet
lakik,
a külvilág békétlen
csatái
nagy veszélyt nem
okozhatnak,
ha van hova
visszavonulni,
nagy baj nem lehet
ott,
ahol a legfontosabb
pontok
a szeretet
biztonságos védelme alatt vannak.
2010. május 31.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése