Lehulló bilincs
Tudod arra gondoltam,
hogy két ember
gondolhatja magáról,
hogy jól illenek
egymáshoz,
ha a tanult dolgaik
hasonlók,
a lépéseik egymáshoz
igazíthatók,
ha van bennük közös,
ami a szemmel látható,
már nagyon jól
érezhetik egymást,
de otthon egymásban
csak annyira vannak,
mint kik az ágyba is
ruhában bújnak…
de jobban ismerik a
másikat,
akik annyira
figyelnek egymásra,
hogy meglátják, mi
van a felszín alatt,
és még mindig
magukat összeillőnek
gondolják,
ha tudják,
milyen a másik,
amikor önmaga,
mi van az öltözet
alatt,
ha az erősben a
gyengét látják meg...
de ez még mind kevés,
talán,
a két réteg alatt van
valami, még
mélyebben,
ahova csak az jut el,
aki miatt a másik
levetkőzi
a nem hozzá tartozó
félelmeket,
ami még mindig
a csillagok állásának
a függvénye,
még a külvilág
alakította azt a réteget,
valójában, talán
nincs is az emberben félelem,
két ember talán akkor
illik egymáshoz,
ha a mindentől
független rétegig eljutnak,
ha a láthatatlan
bilincs lehullik, a láthatatlan,
de mégis ott lévő
kapuról,
ha ez nagy ritkán
megtörténik,
akkor álljanak
bárhogy a befolyásoló csillagok,
a két ember közé
beférkőzni nem tudnak.
2010.05.25.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése