Tovatűnő emlékek
Ezüst holdfényben
úszik a táj,
a hajnali fény váltja
fel.
Rügyeket, bimbókat bont a Kikelet.
Rügyeket, bimbókat bont a Kikelet.
A tavasz friss
szellője susog,
megérinti sóvárgó
szívünket.
Szerelmünket őrzi egy
rózsaszál.
Sokszor téved arra
tekintetem,
hisz ez a rózsaszál
Téged őriz nekem.
olyankor némán könny
futja el szemem.
Rá csókot lehelek és
megérintem
Választ soha nem
kapok már,
lelkem mélyére bújtak
az álmok,
és csak az emlék
dúdolja a régi,
vissza-visszatérő
fájó dallamot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése