2017. augusztus 26., szombat

Ígéret ...



Ígéret ... 

Tudod arra gondoltam,
mikor az ember jön a világra,
megkapja az életet ajándékba,
senki sem kérte, és senki nem ígérte,
azt se,
hogy azután az élet
más ajándékokkal is elhalmozza,
mégis nagyon sokat vár tőle,
legalábbis tejjel mézzel folyó Kánaánt,
pedig az élet nem ígérte, hogy színtere a világ
álomnyaralóhely, be senki se csapta,
mégis csalódik az ember, mikor rádöbben,
többé nem adnak semmit ajándékba,
hogy a világ sokkal inkább munkahely,
mint felhőtlen nyaralóhely,
sokszor még haragszik is rá,
aki kezdeti hevében másra számít,
pedig számon kérni nincs mit,
senki nem tett ígéretet,
hogy szebb is, jobb is lesz,
így ígéretet senki nem szeget,
hiábavaló reményt senki sem keltett,
mégis sokat vár az ember az élettől,
és színhelyétől, a világtól,
míg csak fel nem adja a vágyakozást,
amikor ajándékba már semmit se vár,
ha végre fáradtan megpihen,
ha körülnézni lesz kicsit ideje
és szeme,
meglátni a sok,
ígéret nélkül kapott ajándékot,
nem is mindig megrendelésre,
nem is mindig azt, amire vágyott,
talán jobb is, mert nem mindig tudja úgyse,
mi a jó neki, ha a kívánsága teljesülne,
sokszor hozna áldás helyett
sötét átkot a fejére,
ha a sok ajándékba kapott kincs láttán
a szívében felébred az életszeretet
és a mérhetetlen hála,
akkor tudható lesz,
habár az élet semmit nem ígér,
de aki a szíves ajándékot elfogadja tőle,
annak ígéret nélkül is szép az élete.

2010. június 9.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése