Éles határok ...
Tudod arra gondoltam,
hogy az ember
elkülöníti a dolgokat,
éles határokat állít
mindenhova,
országok
napok és évek,
jó, és a rossz közé,
nem nagyon képes
egységben nézni,
önmagát is testre, és
lélekre különíti,
pedig talán a
kettőnek
harmóniában kellene
élni,
míg együtt járnak a
nagyvilágban,
egyik sem fontosabb a
másiknál,
egymás nélkül
egyik se érezheti jól
magát,
téved, ha valamelyik
azt hiszi,
boldogulhat külön is,
ha az ember az idejét
úgy osztja be,
a ma a testemé,
a holnapé a lélek,
a talán soha el nem
jövő holnapé,
vagy ha eljön mégis,
az már egy a másik,
egy ismeretlen világ,
pedig a test
lélektelen csak olyan,
mint az étel, amelyik
ugyan hizlal,
de csöppet se táplál,
hosszában-széltében
növeszti,
de az egészségére nem
válik,
más a testet
kicsinyli,
háttérbe azt
szorítja,
tudatlanságában,
kedvvért a léleknek
azt sanyargatja,
olyan az, mint ki
tablettákon él,
de nem ismeri az
ízeket,
egészséges,
csak öröme nincsen az
életben.
2010. június 06.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése