A szeretet ereje
Tudod arra gondoltam,
az ember önmagát sem
ismeri,
vagyis sokszor
félreértelmezi,
magában keveri a
felszínt a méllyel,
azt gondolja, hogy
tiszta vizet,
mély kutat talált
önmagában,
közben csak a
talajvízben tapsikol,
mint ki nem ismeri,
csak hallásból
a déligyümölcsöt,
és citromot kóstolva
azt hiszi,
hogy valódi narancsot
eszik,
igaz, ez nem olyan
édes,
sokkal savanyúbb
annál
amiről meséltek,
ez se ehetetlen,
de talán amit róla
híreszteltek,
enyhe túlzás volt,
az ember a saját
érzéséről hiszi,
hogy ez már az igazi,
pedig talán
félreérti,
csak a magánytól akar
szabadulni,
amivel nincs is baj,
ha az ember nem
csapja be magát,
és nem csapja be a
másikat,
aki csak a citromot
ismeri,
narancsnak is
képzelheti,
de talán van
cáfolhatatlan bizonyíték
az igaz szeretetre,
az igaz szeretetre,
a feltétlen bizalom
az ismertetőjele,
ki egyáltalán nem
bízik,
egyáltalán nem
szeret,
aki csak egy keveset,
az csak a felszínen
szeret,
aki igazán szeret,
olyan bizalommal van,
mint a kisgyerek,
pedig aki felnőtt
egyszer,
az csalódott sokszor,
tulajdonsága lesz a
bizalmatlanság,
saját erejéből nem
tud bízni már,
de a szeretet az egy
más állapot,
ahol ő van, ott új
élet lát napvilágot,
hívő születik a
kicsiny hitűből,
nem saját,
a szeretet eget
rengető erejéből,
ez a hit nem is
emberbe vetett,
hanem bizalom a
szeretet erejében,
a szeretet ölelésében
biztonságban érzi
magát az ember,
mint egy kisgyerek
az óriás biztonságot
nyújtó kezében.
2009. május 26.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése